PASSAGEWAYS

& PRINTA BUDAPEST
Rumbach Sebestyén utca 10.
BUILT IN: 1872
By Viktor Cseh // Készítette: Cseh Viktor
Story of the building in Hungarian. // Az épület története magyar nyelven: https://soundcloud.com/aula_co/atjarohazak-magyarul


STORY

One of the most interesting and distinctive buildings in Budapest with passageways and interior courtyards leading through it was built in 1872 on the commission of Károly Wallaszky. It was designed by Ignác Knabe, who also designed the synagogue in Öntőház Street in Buda and the synagogue in the city of Szentes. Indeed the latter opened its doors to the community that very year.

The Wallaszky building was constructed in part on the site of an earlier edifice with passageways, the so-called Pauer House, where the Rumbach (or Rombach, to use the original German name) family lived. Sebestyén Rumbach, who later emerged to prominence as chief medical officer, was born in the Pauer House. He was held in high regard by the people of the area in part because he would provide treatment for the indigent for free. The locals began to refer to the small street on the far side of Ország Thoroughfare (today Károly Boulvevard), which at the time was nameless, as “Rombach,” and in 1874 it officially became Rombach Street. In 1939, it was given the name it has today, Rumbach Sebestyén Street.

In 1891, the real estate became the property of Endre Hadik-Barkóczy. In 1896, Hadik-Barkóczy had a four-story tenement building constructed on the side of the plot looking onto Károly Boulevard. The building, which was based on designs by Győző Czigler, was a sort of crown jewel of the building complex. Czigler, who also took part in the creation of the plans for the Széchényi Baths, was careful to be sure, in the process of creating his designs for the building, that the middle arcade of the building led to the synagogue on Rumbach Street.

The elegant side of the building that looks onto Károly Street was intended for the more well-to-do burghers of the city (for instance, it had a fencing room on the first floor), while the part of the building off of Rumbach Street was intended for the less affluent. There was one exception to this, however, the restaurant in Rumbach Street run by Márton Stern, which was frequented by counts, barons, and politicians in spite of the fact that the owner stipulated that each and every guest where a hat.

During the roughly two-month period of the large ghetto in Budapest, one of the soup-kitchens functioned out of the building at Rumbach Street 10. The soup-kitchen made use of the furnishings and equipment from Stern’s restaurant. It provided some 60,000 meals every day, 23,000 of which were made in the five enormous, 700-liter cauldrons of the Orthodox kitchen, 15,000 of which were made in this building. After the Second World War, the Stern restaurant merged with the Niszel eatery and in subsequent decades functioned out of a building on Révay Street. A Kosher coffee house that was opened a few years ago tries to conjure the mood and renown of the Kosher restaurant that prospered on Rumbach Street before the war.

The building today has undergone many changes. At the beginning of the 1980s, the Hadik tenement house was demolished and in its stead a characterless eight-story apartment building was erected. Of the original structure only the passageway remains. The other parts of the edifice fared a bit better. They were not demolished, but most of them were stripped of the adornments on the facades.

The commercial spaces on the Rumbach-Street side of the building are currently home to the Printa design store and coffee shop and the RS9 Theatre – Vallai Garden, in which primarily productions of contemporary dramas or innovative reworkings of older plays are performed. Printa sells works by young designers that are made using environmentally-friendly methods. The business also has a cultural function, as it hosts occasional exhibitions and art workshops.

See artist: Balázs Varju Tóth


TÖRTÉNETE

Erzsébetváros egyik meghatározó átjáróházát Wallaszky Károly megrendelésére 1872-re építették fel Knabe Ignác tervei alapján, aki egyebek mellett a budai Öntőház utcai és a szentesi zsinagógát is megálmodta, sőt utóbbi átadása ezzel egy időbe is esett.

A Wallaszky-ház részben egy korábbi átjáróház (Pauer-ház) helyén épült fel, ahol a német származású Rumbach család is élt. A Pauer-házban született Rumbach Sebestyén, későbbi tisztifőorvos, aki a környező lakosság által nagy tiszteletben tartott doktor volt, hiszen a hozzá érkező szegény embereket ingyen kúrálta. A hálás lakosság pedig hamarosan „Rombach”-ként kezdte el hívni az Országút (ma: Károly körút) másik oldalán lévő – eddig névtelen – utcát. Így 1874-ben hivatalosan is megkapta a poros mellékutcából egyre inkább feltörekvő utca – mely feltörekvést elsősorban az 1872-ben felépült impozáns zsinagógának köszönhette – a Rombach utca nevet. Az utcanév végül 1939-ben nyerte el a mai formáját (Rumbach Sebestyén utca).

1891-ben az egész ingatlan gróf Hadik-Barkóczy Endre tulajdonába került, aki az épületegyüttes mintegy koronájaként 1896-ban felépíttette Czigler Győző tervei alapján a Károly körúti oldalon 4 emeletes bérházát. Czigler – aki többek között a Széchényi Fürdő megtervezésében is részt vett – az új bérpalota tervezésekor végig szemelőtt tartotta, hogy ezentúl majd az új épület középső árkádja vezet a Rumbach utcai zsinagógához. 

Míg az átjáróház körúti oldala képviselte az elegáns, polgári részt – a Hadik-ház első emeletén például vívóterem működött –, addig a Rumbach utcai rész megmaradt inkább a szegényebb réteg utcájának, legalábbis egy helyet kivéve. Ugyanis a Rumbach utcában működött Stern Márton kóser étterme, mely annyira elegáns (és persze finom) volt, hogy grófok, bárók de még politikusok is megfordultak az asztalok körül, mely azért is meglepő, mert Stern úr megkövetelte, hogy minden vendégnek kalap legyen a fején. Stern úrnak pedig nem okozott különösebb konkurenciát az sem, hogy rajta kívül még legalább három kóser étterem – Fränkel Ignácé, Weisz Salamoné és a „Niszel” – működött az utcában.

A budapesti nagygettó mintegy 2 hónapos fennállása alatt a Rumbach 10-ben működött az egyik népkonyha, mely a Stern étterem berendezését használta. A gettó népkonyhái naponta nagyjából 60.000 adag ételt osztottak szét, ebből pedig 23.000 adagot készített az Orthodox Népasztal az öt óriási, 700 literes üstjében, melynek jelentős része – 15.000 adag – itt, ebben az átjáróházban készült. A második világháborút követően a Stern értterem és a Niszel kifőzde fuzionált majd a következő évtizedekben a Révay utcába működött. A Rumbach utcában a háború előtt virágzó kóser vendéglőik hírét egy néhány éve alapított kóser kávézó viheti tovább.

Az átjáróház mára nagyrészt átformálódott: a Hadik-bérpalotát a nyolcvanas évek elején elbontották, helyére jellegtelen, 8 emeletes lakóház épült, itt egyedül csak az átjáró funkció maradt meg. Az átjáróház többi része viszonylag szerencsésebbnek mondható, a lebontást elkerülték, ám a legtöbb homlokzati díszítéstől ezeket is megfosztották. A Rumbach utcai oldal egykori bolt- és étteremhelyiségeit jelenleg az – elsősorban kortárs darabokat, vagy feldolgozásokat játszó – RS9 Színház - Vallai Kert alkotótere, valamint a Printa design bolt és kávézó használja. A Printa profilját elsősorban az öko-divat és az új technikának számító szitanyomás használata határozza meg. Fiatal designerek termékeit kínálják itt, akik környezetbarát módon állítanak elő ruhadarabokat, kiegészítőket, szuveníreket stb., illetve alkalmanként kiállításokat és workshopokat is tartanak. A design jellemzően reflektál Budapest és elsősorban a hagyományos zsidó negyed hivatalos, fél-hivatalos és nem-hivatalos jelképeire is.

A filmet készítette: Varju Tóth Balázs