Rumbach Sebestyén Street 11-13.
BUILT BETWEEN: 1869 and 1872
By Zita Mara Vadasz // Készítette: Vadász Zita Mara
Story of the building in Hungarian. // Az épület története magyar nyelven:


Before the construction of the large synagogues the center of the Jewish community and Jewish religious life was the Orczy House. After 1801 several prayer groups were established and maintained different places of worship within the quarter. Besides the orthodox synagogue in the Orczy House the town accepted the construction of a second synagogue in the Bácskai Courtyard in 16 Király Street for the prayer group founded by the communal superior, Gábor Ulmann. In the new space the successful businessman had organized the worships in a Viennese manner, which meant that the prayers became more structured and celebratory and left out some of the old prayers. From 1827 the Chief Rabbi of the town gave his permission to pursue celebrations in the reformed way, which was refused by the traditional branch of the community. This was how the reform wing of the Jewish Community of Pest was established, who gave the core of the congregation of the Chor-Tempel coming mainly from the cultural and economic elite. The temple had a representative value for those in the Jewish community who were pro-emancipation and pro-assimilation.
During the renovation of the Orczy House, at the end of the 1820s the plans were made taking the needs of the Jewish community into account. The city principals and Rabbi Wahrmann’s sole request (which was accepted in a decree) that all places of worship in the neighborhood has to move into the Orczy House. The Great Synagogue, which served the orthodox community, was renovated by the plans of Lorinc Zofahl, chief architect at the time, while a new synagogue was erected on the other main yard of the building for the neologs. This became known as the Chor-Tempel. The Budapest Jewry was still not officialy separated, so both the Great Synagogue and the Chor-Tempel was considered to be their own. The same rabbi was at both synagogues, speaking in Jiddish at the Great Synagogue and (still) in German at the Chor-Tempel. The Great Synagogue could sit 585, while the Chor-Tempel 498, which was soon outgrown by the community.
One of the most important aims of the Jewish community of Pest was to move out of the increasingly crowded Orczy House, which no longer reflected the actual economic status of the community or satisfied its social aspirations. The construction of the synagogues began with the building on Dohány Street, which consciously used the patterns Christian churches and moved out of the narrow streets of the district. The synagogue was built at the edge of the district at a very visible spot and the three-nave basilica blueprint, the double-pinnacled front, the organ and the chair layout all meant a significant break with the previously accepted synagogue architecture.
The conservative branch of the community also built a modern synagogue, the synagogue in Rumbach Sebestyen Street is the work at the Viennese architect Otto Wagner. Rumbach is also decorated by pinnacles on the street front, though this innovation did not cause any problems as it was interpreted as the two pinnacles on the front of Solomon’s Temple.
In the decade following the dedication of the Dohány Street Synagogue in 1859 the differences and disagreements escalated between the different Jewish communities. The 1868/69 Congress (Jewish General Assembly) was seeking to regularize the relationship between the State and the Jewish communities and pursued the foundation of a National Organization for the Jewish Church. The emerging issues throughout the argument, related to institutional questions led to deeper problems in terms of the Jewish community’s relation to modernization and religion and ended up in the disruption of the Jewish Community of Budapest. After the break the three schools had separate buildings, making the synagogues in Dohány Street, Rumbach Street and Kazinczy Street to become the symbols of the divided community. The storytellers of the Jewish Community of Budapest call this part of the city the “Pest Jewish Triangle”.
The followers of the reformist ideas, the neologs, who were in favor of assimilation, used the Dohany Street Synagogue as their base. The orthodox, who opposed structural reforms, studying secular subjects and to think about Jewish identity solely as a religion, started their own national organization with the approval of the Parliament in 1871 (as the continuation of the Hitor Group formed in 1868), and in 1913 moved from the Orczy House the the central orthodox synagogue in Kazinczy Street.
The branch calling themselves conservative did not form their own organization, but distanced itself from the other two. These religious-political conflicts were the backdrop to the construction to the Rumbach Synagogue. The Pest Izraelite community built the more conservative Rumbach Sebestyen Street Synagogue (that could sit 1260) for its members with the help of public funding. The building was constructed between 1869 and 1872 by the plans of prominent Viennese Secession architect Otto Wagner. The designer was the student of Förster, who was the architect of the Dohany Street Synagogue. The uniqueness of the Rumbach Sebestyen Street Synagogue comes from the eight-cornered octogonal synagogue space and the living-, community- and school building attached to it, conforming to the surrounding houses. The central area follows the structure of an orthodox synagogue space, where the bima, the Tora reading podium stands in the center. There are references to Solomon’s Temple: the colorful bricks, the minaret-esque towers, the front façade and the jaggy ornamented arcades. The space expands on the Eastern side: there is a Star of David Torah cabinet covered with glass under the rectangular dome. According to the recollection of the members, the sunbeams cast light on the cabinet during the afternoon hours.
In his work titled Synagogues in Hungary 1782-1918, Rudolf Klein wrote the following about Rumbach: “Several architectural codes are running parallel in the building: besides the quoted octagonal code, there is an industrial code running in the Basilica-like window shapes, the extremely thin walls and the visible ceiling structure and above all there certainly is the code of Alhambra, that manifested mainly in the details and flat decorations”.
The committee discussing the plans, just like in the case of the Dohany Street Synagogue, was hesitant about the unique architectural features, the reliability of the cast iron structure, and since they deemed it dangerous, only allowed it to be built with certain modifications.
The rivalry between the two synagogues took many forms. For instance, the casing in the Rumbach synagogue that held 24 Torah scrolls was intended as an expression of the prosperity of the people who frequented the building, as were the columns (gilded with 16-carat gold). The rivalry also found expression in the invitation of orators who were more traditional in their leanings, though at the same time the chorus and the orations, which were delivered in the native tongue, were clear indications of a more moderate attitude towards tradition. The edifice was one of the most expensive buildings of the decade, and not only in Hungary, but in all of Eastern Central Europe. The construction of the lavish Orthodox synagogue in the city of Győr, which is also octagonal and has similar dimensions, cost only 134,000 “valtóforint” (a form of paper money in use at the time), including all of the supplementary buildings, whereas the synagogue on Rumbach Street cost 350,000 váltóforint. In their everyday lives, the members of the community that frequented the synagogue were more inclined towards assimilation, both from the perspective of language and the perspective of some secular customs, but in the practice of their religion they were faithful to tradition. Thus in their lifestyles, they resembled the Neologs, but from the perspective of their faith they adhered to the Orthodox traditions. This duality is the reason Rumbach is sometimes (wrongly) referred to as following the status quo ante tradition. The ideas and aspirations of the community that used the synagogue on Rumbach Street are perhaps best summed up in the document that was placed under the Ark of the Covenant, according to which the synagogue was created “to maintain and strengthen peace, concord, and unity in the religious community.”
In 1941, victims of the first deportations to take place in Hungary were taken from the building, as indicated by a commemorative plaque on one of the walls. Jews who could not produce evidence of Hungarian citizenship (many had escaped to Hungary from Slovakia, Poland, Sub-Carpathian Ruthenia, and other areas) were detained and taken to transit stations. The synagogue was used as one such transit station. The Hungarian authorities deported the roughly sixteen thousand internees to Podolia (historic region, now in Ukraine), where most of them were murdered in a massacre that took place just outside the city of Kamianets-Podilskyi. During the ghetto religious life continued both at the Dohany Street and the Rumbach Street synagogues, holding ceremonies on Friday nights and Saturdays.
One of the neighboring building was hit by a bomb in 1944, but the synagogue sustained minor damage during the Second World War. The octagonal space was used until 1959, when the community sealed it. The congregation, which was decimated to around one hundred members due to emmigration had to move to the first floor for prayers and for bigger celebrations could use the Temple of Heroes, next to Dohany Street synagogue. In 1979 part of the roof collapsed over the Torah cabinet and later at other places and most of the furnishing was destroyed. After vandals broke into the building in 1982 the community decided to move to Wesselenyi Street 7, into the ground floor of the Talmud-Torah building of the Neologs. By now, the former Rumbach community has completely merged with the Dohany Street congregation and pray on weekdays together at the Wesselenyi Street chapel.
The community sold the property and the new owner most renovated the building after 1988, though following public protest the proprietors cancelled their plan to use the property for other purposes. Following the bankruptcy of the company, the synagogue’s ownership transferred to the state, before the Federation of Budapest Jewish Communities got the building back in 2006. It was accesible to the public until recently and was occassionally home to cultural programmes, and is now under complete renovation.
The three monumental synagogues of the “Pest Jewish Triangle” are truly one of a kind in Europe. These symbolic buildings, the cornerstones of the Jewish district and have been the Jewish center of the capital and the country since the 19th century until today.

See artist: Zsófi Szemző


A nagy zsinagógák felépítése előtt a zsidóság központja az Orczy-ház volt, ennek megfelelően a vallásgyakorlás helye is. 1801 után több imaközösség alakult ki és tartott fenn külön imahelyet magának, szerte a negyedben. Az Orczy-házban működő orthodox zsinagóga mellett, a község által elfogadott második zsinagóga, a közösségi elöljáró, Ullmann Gábor által alapított imahely lett a Bácskai-udvarban a Király utca 16. alatt. A civil életben nagykereskedőként dolgozó sikeres üzletember bécsi mintára szervezte át az új imahelyen zajló szertartásokat - néhány régi imát elhagyott, az imarendet fegyelmezettebbé és ünnepélyesebbé formálta. Az új imahelyen 1827-től már a község főrabbijának jóváhagyásával a reformok mentén folyhatott a vallásgyakorlás, melytől a régimódi hívek mereven elzárkóztak. Ezzel alakult meg a pesti zsidó közösség újító/reform szárnya, a Kórustemplom elsősorban vagyonos, műveltségre törekvő közössége. Az emancipációra törekvő és a környező társadalomhoz kulturálisan felzárkózó zsidó közösség számára a templomnak reprezentációs értéke volt.

Az Orczy-ház renoválásakor, az 1820-as évek végén már a zsidó község igényeivel is számolva készültek a felújítási tervek. A városi elöljárók és Wahrmann rabbi egyetlen kikötése az volt - melyről határozatot fogadtak el - hogy a környékről minden külön imaközösségnek be kell költöznie az Orczy-házba. Az akkori urasági építész Zofahl Lőrinc tervei alapján renoválták az orthodox híveket kiszolgáló Nagy zsinagógát az újítók számára pedig a ház nagyobbik udvarán egy új zsinagógát emeltek 1830-ban. Ez lett a Chor-Tempel, magyarul, az akkor használt elnevezéssel: Kórustemplom vagy Kultusztemplom. Mivel az akkori pesti zsidó község a Nagy zsinagógát és a Kórustemplomot egyaránt sajátjának tekintette, a közösség formálisan még nem vált külön. Mindkét zsinagógában ugyanaz a rabbi tartott hitszónoklatot, a Nagy zsinagógában jiddisül, a Kórustemplomban pedig - akkor még - németül. A Nagy zsinagóga befogadóképessége 585, a Kórustemplomé pedig 498 imaszék volt, melyet gyorsan kinőtt a község.

A pesti zsidó község egyik legfontosabb törekvése az lett, hogy kilépjen az egyre szűkebbnek mutatkozó, gazdasági státuszának egyre kevésbé megfelelő és reprezentációs igényeit egyre kevésbé kielégítő, középkoriasan zsúfolttá vált Orczy-házból. A pesti nagy zsinagógaépítések sora a Dohány utcai zsinagógával kezdődött meg, mely tudatosan igazodva a keresztény templomok mintáihoz elsőként lépett ki a negyed szűk utcáiból. A negyed szélén, jól látható helyen épült zsinagóga háromhajós bazilika alaprajza, két tornyos homlokzata és orgonája, valamint a szószékek beépítése mind markáns szakítás volt a korábban megszokott zsinagóga építészettel , be- és elrendezéssel.

A hitközség konzervatív szárnyának is modern stílusban építettek zsinagógát, hiszen a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, vagy ahogy a köznyelvben emlegették: a Rombach Otto Wagner bécsi építész munkája. A Rumbachot is ékesítik tornyok, az épület utcai homlokzatán, de ez az újítás, mivel mint Salamon Templomának főhomlokzatán a kapu mellett álló két oszlopot értelmezték, nem jelentett problémát.

A Dohány utcai zsinagóga 1859-es felszentelését követő évtizedben a zsidó irányzatok közötti ellentétek tovább erősödtek. Az 1868/69-es kongresszus (Izraelita Egyetemes Gyűlés) célul tűzte ki a zsidóság államszervezethet való viszonyának rendezését, a zsidó egyház egységes országos szervezetének létrehozását. A felmerülő szervezeti kérdések azonban a zsidóság számára a modernizációhoz való viszonyt, ezáltal vallási problémákat is érintettek, mely végül a zsidóság három részre szakadásához vezetett. A Dohány utcai, a Rumbach Sebestyén utcai és a Kazinczy utcai zsinagógák a budapesti zsidóság vallási szakadásának jelképes építményei. A fővárosi zsidóság mai történetírói a három zsinagóga által kijelölt városrészt nevezik a "pesti zsidó háromszögnek".

A reformer álláspontot képviselő, asszimilációt szorgalmazó kongresszusiak vagy neológok bázisa a Dohány utcai zsinagóga lett. A szervezeti reformokat elvető ortodoxok, akik elutasították a világi tudományokkal való foglalkozást és azt, hogy a zsidó identitásra kizárólag vallásként tekintsenek, 1871-ben az Országgyűlés jóváhagyásával saját országos szervezetet alakítottak - mint az 1868-ban megalapított Hitőr Egylet hivatalos folytatásaként -, majd 1913-ban átköltöztek az Orczy-házból a Kazinczy utcai központi orthodox zsinagógába.

A magát konzervatívnak nevező ág önálló szervezetet ugyan nem hozott létre, de mindkét irányzattól megkülönböztette magát. Ez az egyházpolitikai küzdelem állt a Rumbach zsinagóga felépítésének hátterében. A Pesti Izraelita hitközség végül közadakozásból építtette fel hívei számára a konzervatívabb szellemű, 1260 főt befogadó Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát. Az épület 1869 és 1872 között épült a fiatal osztrák Otto Wagner, - később a bécsi szecesszió vezető alakjának - tervei alapján. A tervező annak a Försternek a tanítványa volt, aki a Dohány utcai zsinagógát tervezte. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga szerkezetét, a nyolcszögletű, oktogonális zsinagógatér és a hozzá csak egy cikkelyen keresztül kapcsolódó, az utcafronti bérházak sorába illeszkedő lakó-, hitközségi és iskolaépület teszi különlegessé. A centrális alaprajz az ortodox zsinagógatér elrendezését követi, melyben a Tóraolvasó emelvény (bima) középen áll. Megjelennek a Salamoni Templomra való utalások is: a színes és mázas téglák, a minaretszerű tornyok, a homlokzat és a belső tér csipkézett árkádsorai. A zsinagógatér hét cikkelyéhez a csipkés öntöttvas árkádok felett karzat kapcsolódik. A keleti oldalon a tér kibővül: a négyszögletű térben kupolás, Dávid-csillagos üvegkazettákkal fedett tóraszekrény áll. A hívek visszaemlékezései szerint az ablakokon a délutáni órákban beáradó fény éppen a Tóraszekrényt világította meg.

Klein Rudolf Zsinagógák Magyarországon 1782-1918 című munkájában az alábbiakat írja a Rumbachról: "Több építészeti kód fut párhuzamosan az épületen: az említett oktogonális kód mellett még egy ipari is, amelyet a bazilikális ablakok kiképzése, a rendkívül vékony falak, a látható födémszerkezet sugall és természetesen mindenekfelett az Alhambra kódja, amely főleg a részletekben és a síkdíszítményekben nyilvánul meg."

A terveket bíráló bizottság, akárcsak a Dohány utcai zsinagóga esetében, ezúttal is kételkedett a zsinagóga különleges építészeti megoldásában, az öntöttvas szerkezet teherbírásában, s mivel veszélyesnek tartották, csak módosításokkal engedélyezték annak megvalósítását.

A Dohány utcai zsinagógával való rivalizálás több módon is megjelent, ilyen volt például már a felavatáskor 24 Tóratekercsnek otthont adó Tóraszekrény, a 16 karátos arannyal futtatott oszlopok vagy a hagyományokhoz inkább ragaszkodó hitszónokok felkérése, ugyanakkor a kórus és a nemzeti nyelven elhangzó szónoklatok a mérsékelt hagyományőrzésről tettek tanúbizonyságot. A Rumbach az évtized egyik legköltségesebb épülete volt nemcsak Magyarországon, de egész Közép-Kelet Európában is, csak viszonyításként a hasonló méretekkel rendelkező, szintén oktogonális, pazar győri orthodox zsinagóga és annak kiegészítő épületei 134.000 váltóforintba, míg a Rumbach 350.000 váltóforintba került. A zsinagógai közösséget életmódja és hétköznapjai terén a nyelvi akkulturalizáció és az asszimiláció, vallásgyakorlásában ugyanakkor hagyományhűség jellemezte. Életvitelükben tehát inkább a neológiához áltak közel, ugyanakkor vallási téren az orthodox tradíciókat folytatták, többek között e kettősség miatt mondják időnként a Rumbachot status quo ante inrányzatúnak, mely állítás önmagában hibás. A Rumbachot használó közösség felfogását és céljait talán a frigyszekrény alatt elhelyezett okirat tükrözi leginkább, vagyis a Rumbach létrejött: "hogy a hitközségben a békét, az egyetértést és egységet fenntartsa és szilárdítsa."

A vészkorszakban innen vitték el az egyik első magyarországi deportálás áldozatait, melyet emléktábla is jelez az épület falán. 1941-ben a rendezetlen állampolgárságú (német, szlovák, lengyel, kárpátaljai valamint további) Magyarországra menekült zsidókat elfogták és gyűjtőfogházakba terelték. Ezek egyike volt a zsinagóga. A közel tizenhatezer internáltat a magyar hatóságok Galíciába deportálták, nagy részüket Kamenyec-Podolszkijban meggyilkolták. A gettó ideje alatt mind a Dohányban, mind a Rumbachban újraindult a hitélet, volt péntek esti és szombati szertartás is.

A második világháborút kisebb károkkal - 1944-ben bombatalálat érte az egyik szomszédos házat, melynek következtében megsemmisültek az ólomüvegablakok - vészelte át a zsinagóga. Az oktogonális teret 1959-ig használták, ekkor ugyanis a hitközség központilag bezáratta, így a kivándorlások miatt nagyjából száz főre lecsökkent közösség az utcai épület első emeletére költözött át, és ott imádkozott, nagy ünnepek idején a Dohány utcai zsinagógával szomszédos Hősök Templomát használhatták. 1979-ben beszakadt a zsinagóga tetőzetének egy része a Tóraszekrény felett, majd később más helyeken is, ekkor puszult el a berendezés nagyrésze. 1982-ben vandálok betörtek az épületbe, ez után úgy döntött a Rumbach maroknyi közössége, hogy végleg átköltöznek a neológia Talmud-Tóra épületének földszíntjén lévő imaterembe (Wesselényi utca 7.). Mára már a Rumbach egykori közössége teljesen fuzionált a Dohány utcai hívekkel, akikkel közösen mondják a hétköznapi imádságokat a Wesselényi utcai imaházban.

Az épületet a hitközség értékesítette, 1988-tól az új tulajdonos nagyrészt felújította, de a közvélemény tiltakozására a befektetők elálltak attól, hogy más célra hasznosítsák az épületet. A cég 1992-es csődbe menetele után az Állami Vagyonügynökség tulajdonába került, majd 2006-ban kapta vissza a Budapesti Zsidó Hitközség. Az épület eddig látogatható volt, időnként kulturális programoknak is otthont adott, jelenleg teljeskörű felújítása zajlik.

A "pesti zsidó háromszög" három monumentális zsinagógája Európában egyedülálló, a 19. századtól máig a főváros és az ország zsidó központja, melynek e zsinagógák a jelképei, a zsidónegyed jelzőpontjai.

A videókat készítette: Szemző Zsófia