Curator Statements

This exhibition presents the symbolic spaces of the Jewish Quarter in the 7th district of Budapest from the pre-World War II period to the present. Young artists are interpreting the history of the Quarter using mainly visual media as a mediator between past and present, history and art, artists and audience. The mixed media and concept art installations are focusing on buildings -located in this particular area of Budapest and their stories before and after the Shoa. The stories of the installations are leading up to the bustling religious and cultural life, unfolding in the quarter today, showing the effect of historical time as layer upon layer.

A symbolic centerpiece of the installation is the Rumbach street synagogue, with a history that encapsulates the larger whole of the exhibition. It was built between 1869 and 1872, financed from charitable donations based on plans by Otto Wagner who later went on to become a major proponent of the Viennese Art Nouveau. A memorial plaque reminds visitors of the Jews detained in the building prior to being transported to Kameniec Podolski and handed over to German authorities, where they were subsequently murdered. The building has been partially ruined since the end of the World War II. It lost its liturgical functions in 1959, stood empty from 1979 on and only minimal preservation works were undertaking in the 1990s. Its full restoration is still ongoing, although it has been reopened and has been home to cultural programs, including performances and exhibitions, since.

The exhibition as a whole has been inspired by the story of the Rumbach street synagogue, standing as a universally understandable, densely layered signifier for a century of the history that unraveled around it. It provides an entry point for international audiences in the process of understanding a history previously largely unknown and alien to them, not least due to its simultaneously abandoned and revived character which closely mirrors the parallel lack and presence of the community that sustained the building. The installation as a whole similarly seeks to represent both the spatial imprint that violence made on the quarter and the subsequent periods of forgetting and rediscovery - with the latter responsible for having turned the area into a meeting place and cultural hub for people of all walks. Ultimately, this rediscovery points towards the continued - almost miraculous - existence of a contemporary and at least partly Jewish urban culture, a new chapter in the all too often torn and damaged book of the symbiotic coexistence between Jews and the majority in society.

The exhibition proposes to the visitor to enter into a dialogue with these spaces through 9 mixed media installations which trace the passing and the effect of historical time, adding layer upon layer onto the images of the individual buildings. The layers mark the prewar period, the Holocaust, the decades of socialism, the democratic transition and the present, offering visual evidence for the inescapable self-inscription into urban spaces by each era. Each installation is a representation of an artistic vision from the present while at the same time being a reflection on the history of spaces well known to them and yielding, ultimately, a visual genealogy of the present.

While the video installations offer an entry point and are largely self-contained, additional narrative content will be made available to visitors through tablets handed out upon entry, or, alternatively, through the visitors' own smartphones with an application provided for the exhibition. This includes building stories and histories, archival recordings and photographical material. These offer vistas of exploration for those with a deeper interest in the background of the exhibition and provide a solid backdrop against which the installations can be interpreted.


A 7. kerületi zsidónegyed szimbolikus tereinek történetét megidéző tárlat célja és legfontosabb alapelve, hogy a negyed történetét a II. világháború előtti békeidőktől a Holokauszton át egészen napjainkig mutassa be, elsősorban a vizuális média eszközét alkalmazva. A hagyományos eszközökkel építkező, narratív, gyakran oral history forrásokat kiemelten szerepeltető holokauszt kiállításokkal szakítva ez a projekt elsősorban az érzékekre hatva, mixed media installációkkal kívánja megmutatni egy-egy ház történetét, a házak történetein keresztül pedig magát a negyedet, annak lakóit és azokat a tereket, helyszíneket, ahol Budapest zsidó lakosságának jelentős része élt, és ahol ebből következően az erőszak, a felejtés-feledtetés és a felfedezés korszakai is különös élességgel azonosíthatóak. A negyedet, ahol az erőszak ellenére a zsidó jelenlét folyamatos tudott maradni, és ahol a sokszorosan rétegzett társadalomban pezsgő vallási és kulturális élet alakult ki újra.

A kiállítás kiindulópontja a Rumbach Sebestyén-utcai zsinagóga, melynek története magában hordozza mindazt, amit a kiállítás be kíván mutatni. A zsinagóga 1869 és 1872 között épült közadakozásból, tervezője az utóbb a bécsi szecesszió vezető alakjaként híressé vált Otto Wagner építész volt. A zsinagóga falán magyar nyelvű emléktábla emlékezik meg azokról a kárpátaljai és menekült zsidókról, akiket 1941-ben ebben az épületben gyűjtöttek össze, mielőtt a megszállt Kamenyec-Podolszkiba szállítottak a magyar hatóságok, ahol a németek legyilkolták őket. Az épület a második világháború óta romos, 1959 óta nem használták vallási célokra, 1979-től a kilencvenes években végrehajtott állagmegőrző munkák lezárulásáig pedig üresen állt, erősen leromlott állapotban. Bár az épület 2006-tól kezdve újra látogatható volt, elsősorban kulturális programok, koncertek, kiállítások helyszíneként, teljes körű felújítása egészen 2017-ig húzódott.

Általános célunk volt, hogy a zsinagóga történetéhez hasonló tömörséggel és univerzálisan értelmezhető formában mutassuk be a negyed majd egy évszázados történetét, az amerikai, majd az izraeli és végül a magyar közönség számára. A negyed történetét ez az épület szimbólumszerűen is magában hordozza, hiszen a gyülekezés helyéül szolgáló zsinagóga az idő múlásával egyszerre testesíti meg a közösség jelenlétét és hiányát. A kiállítás célja ennek megfelelően nem kizárólagosan az erőszak térbeli lenyomatainak reprezentálása , hanem az azóta lezajlott sokrétegű folyamatnak a bemutatása, valamint annak dokumentálása, hogy a budapesti zsidó negyed hogyan vált utóbb kulturális központtá és találkozási hellyé. A kiállítás bemutatja, hogy Budapesten érdekes és színes kortárs zsidó és legalábbis részben zsidó gyökerű „városi” kultúra létezik és fejlődik, demonstrálva a többségi társadalom és a zsidó kulturális örökség szimbiózisát.

A múlt és a jelen együttes bemutatása miatt a negyed változásait nem csupán megszokott technikákon és médiumokon keresztül láttatjuk. Fiatal művészek közvetítésével, concept art és mixed media alkotásokkal dolgozzuk fel a múltat (a Vészkorszak előtti időtől napjainkig), a gyász és az emlékezés helyeit, és ezzel párhuzamosan a környezet élővé formálásának munkáját.

Ennek megfelelően a tárlat fő pillére a negyed 9 épületének történetét feldolgozó videóinstallációk sorozata, melyek az idő rétegeinek egymásra rakódásával mutatják meg, hogy a két háború közötti időszaktól a Holokauszton keresztül, majd a szocializmus évtizedei után a jelen kulturális újjáéledéséig milyen nyomok maradtak a tereken, milyen módon formálták ezek a korszakok az épületeket, tágabban pedig Budapest belvárosának egyik legfontosabb részét. Az installációk egy-egy felkért művész munkáit mutatják majd be, a mai generáció reakcióját és reflexióját a mindannyiunk által használt és jól ismert terek történetére, az épületek mai formájára illetve arra a folyamatra, ami a házak mai formájának kialakulásához vezetett.

A magukért beszélő videoinstallációk segítségével a látogató a megértés és emlékezés aktív részesévé válik. A tárlat második pillére, a video anyagot kiegészítő narratív tartalmak, amelyek tableteken és okostelefonokon lesznek elérhetőek a látogatók számára. A kiállításhoz létrehozott alkalmazás segítségével okos eszközökön (tablet, telefon) lesznek elérhetők a kiválasztott épületekhez tartozó történetek, archív videó és fotóanyagok. A kiegészítő tartalmak tovább mélyítik a negyedről való tudást és további információt adnak a kiválasztott épületekről.